Kezdő
fogorvos voltam, amikor szekrény méretű férfi jött
foghúzásra a rendelőmbe.
- De úgy óccson ám be doktornő, hogy ne fájjon!
- Ne aggódjon, jól elérzéstelenítem, de ha látom, hogy mégis fájna adok
még injekciót.
Annak rendje és módja szerint lezajlott a foghúzás, mire a
beteg:
- Tudja doktornő, hogy magának szerencséje van?
(Hát ... rendben egyben kijött ez a nagy fog ebből a nagydarab fickóból,
- gondoltam, dehát ez nemcsak szerencse kérdése...)
- Mer a múltkor -folytatja- elmentem egy másik doktornőhöz, kihúzta a
fogám, de fájt, de én úgy vágtam a doktornőt fogastul a
sarokba, hogy csak úgy nyekkent...
Hát igen, erre az aspektusra nem gondoltam, de a fejembe
véstem a jó érzéstelenítés fontosságát.
Vérlázítóan nyegle,
nagyképű fiatalember jött a rendelőmbe 3 oldalon 3 megye
fogorvosait tartalmazó listával a kezében, hogy hosszas
feltáró kutatásai eredményeképpen rám esett a választása,
hogy rendbe tehetem a fogait.
Megtörténik az állapotfelmérés, megbeszélés, fúrás...
Közben részemről kis megjegyzések:
- Jaj!
- Hú ezt lehet, hogy nem így kellett volna!
- Jaj, Mariann(az asszisztens) hozz valamit, mert nagyon vérzik!
- Hűha, szerinted Mariann ez így jó?
- Jaj nem látok semmit!
- Ez volt az a fog?
A srác (szegény) már vörös és a zöld minden árnyalatát
magára öltötte. Kegyelemdöfésként a végén még megszólaltam:
- Jaj Mariann, hány óra? Siessünk, mert mindjárt megjön a doki (mi meg a
takarítószemélyzet vagyunk). Mire a srác:
- Mmmoost már mindegy....
Azért mire befejeztük az összes kezelést (bátor fiatalember
volt, többször visszajött) jó barátságban váltunk el.
Középkorú
hölgy:
- Doktornő tud ön lépcsőnjáró tömést csinálni?
Elég értetlen arcot vághattam, miközben szaladgáltak a
fejembe a lehetséges megfejtések. Folytatta:
- Mert voltam egy doktornőnél korábban és már ötször tömte be a fogam
és mindig kiesik. Azt mondja, hogy ezzel a töméssel nem
lenne szabad lépcsőznöm, mert attól esik ki....
De tudja kedves doktornő én az ötödiken lakok, lift nincs és
nincs pénzem arra, hogy földszinti lakást vegyek. Tudna
segíteni rajtam?
Hát ezt a lehetetlennek tűnő problémát is megoldottuk,
méghozzá úgy, hogy a hölgynek a lakása és a tömése is
megmaradt.
Egyik páciensem férje egy alkalommal bejött, hogy szüksége lenne a felesége panoráma felvételére. Ez egy 15 x 30 cm-es erősen nagyított röntgenkép a teljes alsó-felső állkapocsról. Néhány hét múlva jelent meg nálam a feleség, aki elmesélte a "titokzatos sztorit", hogy mivel "lepte meg" a születésnapjára a férje. Bekereteztette a felvételt, jól látható helyre kifüggesztette a lakásban a következő képaláírással:
"A FELESÉGEM SZÁJA" (Hát nem kicsi...)
- Kedves doktornő, a kezelés után kiöblíthetem a számat egy kis pálinkával?
Nem írná ezt fel orvosi javaslatra tudja, hogy a feleségem is elhiggye... és beleírná azt is, hogy le is nyelhetem?
- Mariann! Kis szája van a páciensnek, elég lesz az 1-es vagy 2-es lenyomatkanál.
- Doktornő, írásba adná ezt nekem, mert szeretném a férjemnek is megmutatni...
Húsvét hétfő, reggel 6 óra - csörög a telefon.
- Jó reggelt doktornő, szeretnék bejelentkezni fogászati kezelésre.
Néhány kómás döbbent perc után:
- Mióta fáj a foga?
- Nem fáj az, csak szeretnék jövő hétre valamikorra egy időpontot ellenőrzésre.
Hogy mi minden futott át az agyamon a következő percekben, azt most nem írom le,
de ...
Erősen
nagyothalló kedves idős házaspár járt hozzám fogászati
kezelésekre (az úr még verset is írt erről!). Egy alkalommal
fogat kellett húzni a bácsinak, a felesége - mint mindig kéz
a kézben elkísérte. Kilazult fog volt és a bácsi kötötte az
ebet a karóhoz, hogy márpedig ő nem kér injekciót a
húzáshoz. A neje teljesen felháborodottan (de kéz a kézben)
"pörölt bele":
- Persze! Otthon a legkisebb megfázástól meg akar halni, itt meg játsza
nekem a nagyfiút!
Beültetéshez készülődtünk, a páciens a
székben zsibbadt (így is úgy is), mi pedig a bemosakodás
után a steril kesztyűk felvételéhez készülődtünk: Előkerült
a bal kezes kesztyű, majd még egy bal kezes kesztyű! Szegény
páciens nem érezte tőle jobban magát, hogy nekem kétbalkezes
kesztyűt gyártanak...
